Valerie A. Paren

Tárgy: Re: Valerie A. Paren Szomb. Aug. 23, 2014 4:13 am

Elfogadva!

Nos kedves Valerie! Először is szeretném megmondani, hogy imádom a neved, csak úgy mint az avi alanyodat. *-* Úgy hogy nekem már is a kedvencem vagy.^^
Tetszett a történeted, bár szemet szúrt, hogy kicsit rövid lett. :/ - legalábbis nekem - de amúgy tetszett a családi háttér, és az ahogy élvezed azt, hogy szabad vagy.
Nos én kívánom, hogy beilleszkedj és barátokat szerezz! Menj foglalózni és irány a játéktér. Smile

Tárgy: Valerie A. Paren Pént. Aug. 22, 2014 3:53 am

[You must be registered and logged in to see this image.]

Valerie Anabelle Paren

Becenév:

Val

Kor:

19.

Születési dátum:

1995. április 5.

Születési hely:

Franciaország, Montpellier

Csoport:

Live while we're young

Play by:

Barbara Palvin

Kapcsolatod a családdal:

Nem hitegetem magam. Az édesapám, és testvérem tragikus balesete teljesen felforgatta a családom életét, és az enyémet is. Már semmi sem olyan, mint volt, és nem is lesz majd. Az édesapámmal, és a testvéremmel volt szoros a kapcsolatom, nem szerettem náluk jobban senkit sem, az édesanyámmal már kevésbé volt kellemes a viszonyunk, és most mégis vele kell édes kettesben élnem, ha akarom, ha nem. Márpedig én nem akarom, de nincs más választásom. Ez a birminghami út az talán, ami még megmenthet engem. Talán.

Már kisgyermekként meg kellett, hogy tanuljam, én nem egy átlagos családban élek, tehát én sem vagyok egy átlagos lány. Éppen ezért egy magántanár mellett el kellett sajátítanom az etikettet, amit egész életemben hasznosítanom is kell majd. Hiába nincs ínyemre, hiába tiltakoznék ellene, nem lehet. Ha az édesanyám miatt nem is, de az édesapám miatt tartanom kell magamat, olyannak kell lennem, amilyennek lennem kell, és olyan életet kell élnem, amilyet a sors megírt már nekem. Nehéz, mert látszatra hiába vagyok én egy illedelmes, csendes, és kedves lány, mélyen mégis azt szeretném, ha egy átlagos tinédzser lehetnék, aki azt tehet, amit csak akar, és akkor találkozik a barátjaival, amikor csak akar.
Nos, ebben mindkét tett hibádzik egy kicsit. Nem tehetek semmit sem akként, ahogyan én akarom, és igazából barátaim sincsenek, hiszen egy ilyen életre nevelt lány senkit sem érdekel, akinek van elég esze hozzá, hogy ezt a fajta életet felmérje, és megértse. Nem állítom azt, hogy nehezebb lenne az életem, ha állnának mellettem emberek, nem, ennek éppen az ellentéte igaz, nem lenne semmi sem ilyen nehéz, mint most. De akárhányszor akarok nyitni mások felé, csak elutasítást kapok, akkor meg miért érné meg nekem, hogy mindig megpróbáljam, aztán pedig mindig szenvedjek? Nem érné meg, tényleg nem.
Az emberi maszkom, és az elegáns ruháim ellenére pedig egy kedves, eszes, és cserfes lány vagyok, aki nem vágyik másra csak egy kis szeretetre. De vajon megkaphatom én ezt valaha is?

E;; 21;; Rengeteg;; Nincs

Talán ez a pár év, amit itt kell leélnem, ebben a városban, a segítségemre lesz egy kicsit. Más város, más emberek, és a lényeg, hogy nincs itt velem az édesanyám, és, ha a sors egy kicsit is megkegyelmez nekem, nem is lesz itt az itteni éveim alatt. És akkor végre, egy kicsit nyugalomban is élhetek.
Amióta az édesapám, és a testvérem egy tragikus baleset folytán meghaltak, teljesen magamra maradtam. Addig ketten voltak, akiknek nem kellett megjátszanom magam, az elkényeztetett úrilányt. De most, hogy már nincsenek velem, az édesanyám vette át az irányítást felettem. És ez nem tetszik. Egyáltalán nem.
Most, hogy Birmingham lesz a város, ahol pár évig élek, egy teljesen egyéni, másik élet nyitja meg kapuit a számomra. Egy olyan élet, ahol még mindenki számára ismeretlen vagyok, ahol még én sem ismerek senkit sem, és, ahol nem kell az édesanyámtól rettegnem, mert nem lesz itt velem, és nem mondja meg, hogy hogyan kell viselkednem, és hogyan nem.
Most egy darabig majd senki sem várhatja el, hogy az az illedelmes, jól nevelt lány legyek, akit a családja pontosan ilyennek nevelt, és, akinek az élete, úgymond, meg van már régen írva. Most egy olyan lány lehetek, aki elfeledkezhet az eddigi életének nevezett dologról, és végre azt teheti, amit világéletében akart, és, ami eddig még soha sem adatott meg neki.
Komolyan, még soha sem éreztem azt, hogy szabad vagyok, de most, amint átlépem a reptér kijáratát, mintha egy az egyben egy másik Valerie kelne életre bennem. Egy olyan Valerie, aki nem most már nem fog az édesanyjának megfelelni, csak magának él, és annak az emléknek, amit az édesapjától, és a bátyjától hallott még akkor, amikor nem volt az a rettenetes baleset. Akkor még azt mondták nekem, mind a ketten, hogy ne éljek mindig az édesanyám árnyékában, hanem legyek az a lány, aki mindig is akartam lenni.
Tehát, Birmingham, itt lennék, készen arra, hogy meghódítsalak.