Bejárat

Jessica  & Carlos

   
- Nem jöhetek csak úgy hívatlanul, hogy lássalak? Meglepetésnek szántam magam, azt hittem örülni fogsz nekem! - mosolyodok el szelíden, majd tekintetemmel követem őt, végigpillantok rajta. Bevallja, hogy készen áll.
- Egész biztos vagy benne? Még meg gondolhatod. - eszem ágában sincs lebeszélni róla, közelebb lépek hozzá és magamhoz ölelve simítok végig a derekán, majd simítom végig a formás seggét. Végül a falnak nyomva smárolom le hosszasan és a füléhez hajolva belesúgom, amit már egyébként is tud.
- Szeretlek. - végül csókokkal hintem arcát, majd nyakát és egyre lejjebb merészkedek, de végül visszatérek a száját csókolgatni, majd a hajába túrok.




|Tagged: Jessica Hawkins   | Music: - | Note:  |

Jessica  & Carlos

   
Sokkal boldogabb vagyok, mint máskor. Hogy mi az oka? Ezt majd később. Épp pakolok. Hamarosan indulok el itthonról. Egy év eltelt azóta, mióta történtek ezek a borzalmak Jessel. Most sokkal másabb, összejöttünk. Belém szeretett, én pedig még jobban megszerettem Őt. Telefon, pénztárca, lakáskulcs és Goo. Szerencsére a lány nem lakik messze, így gyalogosan is kényelmesen odaérek. Meglepetésnek szánom magam,úgy terveztem, hogy ma nála alszom, szóval itt már eleve nem vitatkozhat velem, hiszen már ismer. Amit a fejembe veszek, attól nem tágítok, úgy lesz és kész. Pár napja felmerült az a bizonyos kényes téma is, egy kicsit összekaptunk miatta, mivel még nem akarja. Én pedig nem erőltettem, hiszen az ő boldogsága felér egy hatalmas energia lökettel. Pedig eléggé kívánatos személy, de ha nem, hát nem.
Pár perc múlva el értem a házat. A bejárathoz igyekeztem és becsöngettem. Nem kellett sokat várakoznom, az ajtó kinyílt.
- Szia. - lépek közelebb hozzá és jó hosszasan lesmárolom, majd beengedem magam, hogy becsukhassa az ajtót.
- Minden rendben? - érdeklődöm, majd megölelem és beljebb csalogatom a lakásába. Jó illata van megint. A kedvencem. Olyan gyönyörű, képtelen vagyok szavakban elmondani.
Talán a sors akarta így, talán lehetett valami a levegőben, ami miatt ennek így kellett történnie, de a lényeg, hogy nem más vált a szerelmemé, hanem ő, nekem pedig ez éppen elég ahhoz, hogy boldogság töltse meg a lelkemet, és a szívemet. Nem kell más, éppen elég, ha őt magam mellett tudhatom, ha érzem a testének a közelségét, magát az illatát, ha megfoghatom a kezét, és érezhetem az érintését magamon. Néha még ez is soknak látszik, hiszen az életemben nem gondoltam volna, hogy ennyi jó dolgot kapok majd a sorstól. És mégis, most itt van ő, a szerelmem, és nekem már nem kell senki, és semmi más, hogy boldog legyek.




|Tagged: Jessica Hawkins   | Music: - | Note:  |