Marcus Holloway

Természetesen. El kell mondanom neked, hogy hihetetlenül tetszik, ahogy írsz, nagyon is illik a jellemedhez, ami egészen magával ragadó is volt. Tetszett a példa is, ahogy minden más is. A pénzzel csak óvatosan bánj, és menj foglalózni, játszani, és meghódítani a női szíveket.

Marcus Holloway

M.;; 19;; 4 év;; -

Az autóm oldalára dőlve, zavartalanul eregetem a füstöt, miközben azon gondolkozom, hogy mit csinálok Emmával, ha végre eljutunk odáig, hogy találkozzunk. Hogy még ma látni fogjuk egymást, az már biztos, hisz már megszereztem a lakcímét, és csupán másfél óra út választ el attól, hogy feltörjem a lakását. Milyen jó, ha az embernek rengeteg kapcsolatai vannak, főleg olyan emberekkel, akik egyébként teljesen jelentéktelen senkiháziknak tűnnek, nemde? Szerintem a Szöszinek fel sem tűnt, hogy követik, az meg végképp nem, hogy nyomozok utána. Hallottam, hogy van valakije, és ahogy mindenki tudja, a szerelem hatalmas erővel rendelkezik, sok mindenre képes, de a legjobban arra, hogy vakká tegye a bizonyos személyt.
Beleszívok egy utolsót a cigarettámba, majd eldobom a méregrúd csíkját és beszállok az kocsimba. Az emberek azt mondják, hogy sose keverjük a munkát a magán életükkel. Ezzel teljesen egyetértek, nem is szoktam felhasználni azt, amit eladok, de ezúttal muszáj valamit nyugtató anyagot bevinnem a szervezetembe, ugyanis annyira mérges vagyok a szőkeségre, hogy fogalmam sincs, mit tennék vele, ha nem könnyítenék a harag súlyán. Arra is gondoltam már, hogy talán nem is őt kéne bántanom, hanem azt, akit felszedett. Ha jobban meggondolom, talán a férfi hibás azért, amiért Emma nem koncentrált eléggé a feladatára. Ha kivégzem az ismeretlent, akkor két legyen ütök egy csapásra: a Szöszi megfizet, amiért eltolta a dolgot, én pedig nyugodt leszek. Birtoklási mániám van, nem szeretem, ha valaki hozzányúl ahhoz, amit a sajátomnak tartok. És tetszik vagy sem a kicsikének, de egy ideje már azok a kincsek közé sorolható, amik hozzám tartoznak.
A GPS-em pityegni kezd, amikor majdnem a célpontnál járok. Megállok az emeletes ház előtt, de csak azért, hogy megnézzem magamnak, csupán, hogy felmérjem a terepet. Nem lenne szabad ott leparkolnom, mert nagy valószínűséggel Szöszi észre fogja venni a járgányomat és elképzelhető, hogy fel se jön a lakásába. Nekem pedig elsődlegesen nem az a célom, hogy rá ijesszek, hanem az, hogy végre találkozzak vele.
Két háztömbnyit megyek és az egyik utcában állítom le az autóm motorját. Visszafelé úton óvatosan, mégis nem túl feltűnően próbálok menni. Figyelnem kell, hogy nincs e közelben Bekah, nem lenne jó, ha már most találkoznánk. Meg szeretném lepni, csak akkor lesz élvezetes a találkánk… legalább is számomra.
Nos, amikor a jelentéktelen emberekről beszéltem, egy ismerősömre gondoltam, akit megkértem, hogy kövesse a nőcim. De aztán eszembe jutott valaki más. Annak ellenére, hogy Ashtonnal a kapcsolatunk nem túl fényes, most bátran azt mondhatom, hogy milyen jó, ha az embernek van egy ikertestvére. Nagyjából egy héttel ezelőtt hívtam, hogy keresse meg nekem a Szöszit és figyelje, tudjon meg minél többet róla. Elég keveset mondtam neki arról, hogy miért is kell ezt tennie, de örülök, hogy kérdezősködés nélkül beleegyezett. És hát mivel egy vér folyik az ereinkben… majdnem olyan lenne, mintha én követném. Tehát igen, így tudom, hogy hol is lakik a szépségem.
Amikor végre felérek a lakáshoz, megállok az ajtaja előtt és a lábamra, azaz a lábtörlőre pillantok. Ha nem tévedek itt kéne lennie egy pótkulcsnak…
Amikor lehajolok és felemelem a lábtörlőt észreveszem, hogy mellettem elhalad egy idősebb asszony, aki gyanakvóan néz rám. Jobb szememmel kacsintok egyet felé, ő pedig egy rövid hümmögés után, amivel a tudtomra akarja adni, hogy gyalázatosan viselkedem, elfordul és továbbhalad.
Tekintetem visszakerül a lábtörlőre, ujjaimmal végigvizsgálom a széleit, keresem a kis lyukat, amiben a kulcs van. Bekah túl okos ahhoz, hogy csak úgy a lábtörlő alatt helyezze a kulcsot.
Egy mosollyal díjazom a pillanatot, amikor a kis vas a kezembe kerül, majd miután ismét a küszöb elé helyeztem a szőnyegszerűt, benyitok és belépek a lakásba.
- Hazaértem,édesem! – kiáltom, hátha itthon van, de senki nem válaszol. Ismét kulcsra zárom az ajtót, nehogy elrontsam a meglepetést.
Beljebb megyek, hogy megismerjem a helyet. Egészen csinos lakás, jól van berendezve, a levegőben pedig érezni Szöszi csábító parfümjének illatát. Miután szétnézek, egyenesen a hálószobába megyek, hátha a szépség elaludt és pont ezért nem hallotta, hogy betoppantam.
Belépve a szobába látom, hogy sajnos nincs szerencsém, de ahelyett, hogy továbbmennék, átlépek a helyiség küszöbét, mert támadt egy ötletem. Megkeresem a fehérnemű-s fiókot, majd elkezdem keresni azt a csipkés darabot, amit aznap este hordott. Remélem, nem az van rajta vagy nem dobta ki. Pár perc múlva megtalálom, és ismét elmosolyodom. Az arcomhoz emelem a csinos darabot és mélyen beszívom az illatát. Visszacsukom a fiókot, majd a konyhába megyek, hogy töltsek magamnak valamit.
Odakint kezd sötétedni, a konyhában már félhomály van és alig látok valamit. Azon gondolkozom, hogy mit csinálhat, és hol lehet a nő. Kinézek az ablakon, hátha épp most jön, de nem. Idegesen a fehérneművel játszom, nem tudom mivel elfoglalni magam. Kezdek egyre mérgesebb lenni, ami azért nem jó, mert ilyenkor könnyebb veszítem el az eszem és gyorsabban gurulok be.
Kihúzok egy kést a késtartóból, majd a konyha bejáratával szembe helyezek egy széket és leülök. A csipkét felhúzom az éles vasra, de figyelek arra, hogy ne menjen tönkre.
Egy pillanatra megállok, ugyanis egy hangra leszek figyelmes – egy kulcs a zárba nyomódik, majd elfordul, és a kilincs kattog egyet. Kajánul elmosolyodom, és mozdulatlanul várom, hogy bejöjjön a szőkeség. Eljött a móka ideje…