Jemma Hawkins I like parties, and you are my new bestfriend
✞hozzászólások száma : 27 ✞belépésem : 2014. Aug. 21.
Tárgy: Re: Louise Aéden Worthington Kedd Aug. 26, 2014 7:45 pm
Elfogadva!
Nocsak, nocsak! Milyen jó amikor az ember közelében ott tartózkodik egy Don Juan, nem igaz? Nagy mázlid volt vele azt kell, hogy mondjam, hiszen nem mindenkit sikerül megmentenie egy bátor lovagnak. Na de nem tartalak fel. Látom már lefoglaltad magad, akkor nincs más hátra, nyomás játszani!
Louise Aéden Worthington I like parties, and you are my new bestfriend
✞hozzászólások száma : 3 ✞belépésem : 2014. Aug. 26.
Tárgy: Louise Aéden Worthington Kedd Aug. 26, 2014 8:25 am
Louis Alexander Worthington - 53 - Apuci pici hercegnője lennék, vagy mi a fene. Mindig számíthattam rá, mikor gondban voltam. Bármikor telefonálhatok neki, otthagy mindent és eljön segíteni nekem. Pénzzel lát el, de nem használom ki, megdolgozom a cuccaimért, amit persze nem szeret. Szíve csücske vagyok. Shailene Aéden Worthington/ Breslin - 52 - Én édes, egyetlen édesanyám, akinek rengeteg dolgot köszönhetek. A legjobb barátnőm, mindent nyíltan megbeszélek vele, nem titkolózom, és ezzel Ő is ugyanígy van. Fontos ember az életemben, rengetegszer találkozunk. Lucas Worthington - 23 - Egyetlen testvérkém mit is mondhatnék rólad? Szeretlek, mert egy a vérünk, imádlak, mert tökfej vagy, és megvédelek mindenkitől, mert csak én bánthatlak téged. Remekül kijövünk egymással, talán ez az oka annak, hogy ugyanazon a környéken vásároltunk magunknak lakást. Csók.
Fogalmam sincs, hogy hol kezdjem a személyiségem bemutatását. Nem igen szeretek ilyenekkel foglalkozni, mert egyszerűen lusta vagyok. Igen, ez az egyik legmegnyerőbb tulajdonságom, ami miatt férfiak ezrei hevernek a lábam előtt. Na jó, viccet félretéve muszáj elkezdenem másképp nem fogom befejezni. Nem tartom magam érdekes személynek, igaz megvannak a saját kis dolgaim melyek egyes embereknek érdekesek másoknak pedig unalmasak. A barátaim, már amennyi megmaradt, azok azt mondják, hogy jó fej vagyok, de fogalmam sincs, mennyire lehet hinni nekik. Szeretek a társaság középpontjában állni, táncolni, bulizni és élvezni az életet. Nevetek, viccelődöm és játszom, ha kell. Néha fejembe száll a bátorság és hangos, valamint kacérkodós leszek, olyankor levetem az álarcomat és kirúgok a hámból. 18 éven keresztül mindig mások érdekeit tartottam szem előtt, mindenkinek próbáltam segíteni ezért sokan azt mondták rám, hogy naiv vagyok, mert csak kihasználnak a többiek. Igazuk volt azoknak, de én nem hallgattam rájuk innen is látszik, milyen makacs vagyok. Azóta megváltozott pár dolog, és nem érdekelnek a többiek. Határozottnak mondanám magam, kevés személynek a véleménye hat rám úgy, hogy megmásítsam a saját nézőpontomat. Mindent elkövetek az álmaim elérésének érdekében. Mióta egyedül élek sokkal többet foglalkozom magammal, kissé egocentrikusnak mondanám magam, de ez nem feltétlenül rossz. Nem falom a férfiakat, volt egy-két kapcsolatom meg pár kalandom, de ennél komolyabb még nem. Akiket megkedvelek, azok különleges helyet foglalnak el a szívemben, vigyázok rájuk és féltem őket. Titoktartó vagyok, így bátran elmondhatsz nekem mindent.
Kinézetemet amolyan átlagosnak mondhatnám. 165 centi magas vagyok, telt idomokkal, de elég karcsúnak mondható derékkal. Szeretem azt, hogy nem vagyok egy szál deszka, hanem van mit fogni rajtam. Arcom ovális alakú, amit szőkés hajzuhatag keretez. Arcomon egyforma távolságra ülnek tengerkék íriszeim, melyek elég félelmetes hatást keltenek az emberekben. Fene tudja miért… Hosszúkás, kicsit előre görbülő orrom van, valamint közepesen vastag ajkaim ékesítik kinézetemet. Ruházatommal sem tűnök ki igazán a többiek közül, de nem is ez a célom. Minél jobban tudok elvegyülni a többiek között, annál jobb. Szeretem a szűkszárú farmereket, a mintás felsőket és a tornacipőt. A tornacipőből sikerült összegyűjtenem két szekrénybe valót, vannak nagyobb sarokkal megspékelt lábbelijeim is, de azokat csak különleges alkalomkor veszem fel ugyanúgy, ahogy a szoknyákat is.
tuomo;; 17;; 2év;; nincs
Dübög a fülemben a zene, emberek százai dörzsölődnek egymáshoz és éneklik ugyanazokat a sorokat. Igen, ez az igazi fesztiválérzet, mikor önfeledten, semmire sem figyelve és senkivel sem törődve bulizunk egy remek előadó fellépésén. Ez nekik is jó, nekünk meg még jobb, mert ilyenkor életre szóló barátságok kötődnek, itt kiélhetjük piszkos vágyainkat és rekedten, nulla hanggal is kornyikálhatunk, mert itt senki nem fogja leszólni a másikat. Én is ezt teszem, a zene ritmusára ringatom a csípőmet, arcomat az égnek fordítom, és egy-egy résznél felemelem a kezemet a levegőbe, mintha beleboxolnék. Alig van már hangom, de ez nem számít, így én is ugyanúgy éneklem a dalszöveget, mint a többiek. Az a legjobb a dolgokban, hogy ha itt elkezdesz dúdolni egy számot, vagy énekelni rögtön hatszáz másik ember csapódik hozzád s mire észreveszed már együtt vedelitek a sört. Minden szép és jó, unikornisok repkednek a fejünk felett, csoki darabok esnek az égből, s mindez túl szép, hogy igaz legyen, ezért valami defekt is kell a csodálatosságba. Ilyenkor jelennek meg a parasztok, akik nagymenőnek hiszik magukat és azt képzelik bármit megtehetnek. Hideg kezek csúsznak fedetlen derekamra, kiráz tőle a hideg, próbálom ellökni magamtól az idegen személyt, de nem sikerül. - Nyugi van bébi, no para itt van Joe papa. Szeretnél megismerkedni velem? –szája bűzlik a tömény alkoholtól, amit elfogyasztott az elmúlt órák alatt. Érzem is rajta a bizonytalanságot viszont ettől még nem kéne görényként viselkedni. A nyakamba hajol, csókokkal látja azt el bennem meg egyre megy feljebb a pumpa. - Nem, nem szeretném. Ne hívj bébinek, mert nem szeretem, tűnj el... – morgom fogaim között majd szembefordulok vele, hogyha kell akkor letudjam fejelni. Szerencsémre a bátyám megtanított pár hasznos fogásra, meg amúgy is, itt kéne lennie. Mellettem. - Hol a bátyád? – nyögi ki nagy nehezen, még mindig szorosan fogva magához. Lábára lépek, elenged, fájlalja a lábát addig alkalmam nyílik megtervezni a szabadulásomat. Ismerősök után kutatok, de pont most nincs a közelemben senki. Fenébe.– Naa, dee drága… - szorosan fogja a csuklómat, sajogni kezd a bőr ujjai alatt én pedig sikítok, de senkit nem érdekel. Mindenki elvan a koncerttel, ezt pedig mindennapos dolognak vélik. - Ha a bátyám kell, keresd meg, van nála fű, gondolom ezért vágyakozol utána. – utálom ezt a helyzetet. Védtelennek érzem magam vele szembe, meg amúgy is, részeg disznóval nem okos dolog kikezdeni, így hát nem teszem meg. Ellenkezem ugyan, de ez mindhiába, mert húz magával, szorít. Belekapaszkodom az egyik elválasztófalba, és csak reménykedem, hogy feltűnik az egyik biztonságinak. De nincs ennyi szerencsém, senki nincs a közelben, akit érdekelné az erőlködésem. - Hagyj már békén! – kiabálom újból, mikor már kiérünk az ember kavalkádból, itt már hallom saját hangomat, ami elég vékonyka és rekedt. Hirtelen megtántorodik az ’elrablóm’, majd pár másodperc múlva elengedi a karomat és hátraesik a földbe. Kérdőn pillantok körbe, mire egy nálam pár évvel idősebb férfit fedezek fel. Keze ökölben, de mikor meglát elmosolyodik és két ujját homlokához téve köszön, olyan katonásan. - Köszönöm! – mosolygok én is rá, átlépek a földön fetrengő hapsin és közelebb lépek hozzá. - Igazán nincs mit, viszont nekem mennem kell. – hát, a drága hősöm nem sokáig tartózkodott a társaságomba, szomorúvá tesz, de hagyom, hadd menjen. - Héé, azért a neved elárulnád?– kiabálok utána. - Ethan vagyok. - néz vissza ugyanazzal a huncut mosollyal arcán. Aww...
Kezdőlap 
Vas. Szept. 28, 2014 7:03 am by 
