Jemma Hawkins

Ikertestvéreeeeem. *-* Jahj, de örülök, hogy itt vagy. *-*
Tudod, eleinte nem tudtam elképzelni, hogy milyenek leszünk, de most már imádom, hogy kitaláltam ezt az ikres dolgot. *büszke magára*
Amúgy tetszett a történeted tök jó, hogy modell szeretnél lenni. ha akarod néha napján beugrok helyetted a fotózásokra.

Jemma Hawkins

nemárulomel;; 18;; jó pár év;; egyenlőre nincs

Kinyújtoztatom a végtagjaimat, majd a falon lévő órára pillantok. Délután fél 5 van. Na igen... ahogy mondani szoktam: aki éjjel leány, az nappal aludjon. Nem emlékszem túl sok mindenre a tegnap éjjeli buliból, azt hiszem, hogy rendesen megadtam a módját ennek a szülinapnak- Pedig még csak nem is az én napom volt, hanem a barátnőmé. Azért elég ciki, hogy jobban megrészegedsz, mint a legjobb barátnőd, nem? De egye fene! Egyszer kell élni, de akkor annak rendje és módja szerint. Az apám gyakran mondja, hogy sosem fogunk igazán felnőni, sem én sem a testvéreim. De ki akar felnőni? Nem könnyű úgy élni, ahogyan mások azt elvárnák, épp ezért is van az, hogy jómagam teszek arra, hogy ki mit akarna. Valahogy úgy vagyok vele, hogy az én életem, az én jövőm! Amit szeretnék úgy alakítani, ahogyan nekem tetszik. Jelen pillanatban pedig szeretném minden pillanatomat a fiatalságomnak szentelni, különben úgy járok majd, mint az anyám, aki 16 éves korában esett teherbe, 17 évesen szült, 18 évesen férjhez ment, aztán pedig utána fogta a fejét, hogy nem is tombolhatta ki magát igazán, és most 40 évesen kenyér helyett is pálinkát iszik. Inkább akkor már csináljak ostobaságokat most, mint, hogy vénségemre azon kapjam magam, hogy alkoholista lettem és van legalább 5 gyermek a nyakamon. Jó, talán nem ártana néha kicsit visszavenni az iramból... vagyis, de. Nagyon is megártana, mert akkor mi mást csinálhatnék? Éjjel szórakozok, nappal alszok. Ez az élet rendje. Hála a jó égnek ez a családból senkit sem zavar igazán. Vagyis a bátyámat igen, de Ő nem számít, hiszen semmi köze a dologhoz. Ő sem jobb egy fokkal sem, talán csak annyival, hogy dolgozni jár és van saját pénze, amit természetesen szívesen megoszt velem bármikor, ha éppen arról van szó. Na meg persze ott van az ikertestvérem is, aki olyannyira hasonlít rám, hogy simán szerepet tudnánk cserélni bármikor és bárhol. Talán az a tudat, hogy van egy hasonmásom zavarnia kellene, de nem. Sőt... olyan izgalmas.
Fogalmam sincs, hogy mennyi ideje fekszek a plafont bámulva, de abban biztos vagyok, hogy eszem ágában sincs kikelni az ágyból, legalábbis még egy jó ideig biztosan. Nagyon ég a pokol az a baj és a fejem... túl nehéz ahhoz, hogy ki tudjak kelni az én jó kis kényelmes ágyikomból. Ekkor ugrik be valami... hát persze. Naná, hogy megint elfelejtettem! Mindig ez van. Elmegyek szórakozni, aztán másnapra teljesen kimegy a fejemből, hogy vár rám egy fotózás. Igen, igen. Nem káprázik a szemed. Már kiskorom óta az az egyik legnagyobb álmom, hogy egyszer modell legyek, és azt hiszem, hogy egészen jó úton is haladok az felé... leszámítva ezt a tényt, hogy ez a harmadik alkalom lesz, hogy elaludtam. És félek, hogy negyedik már nem lesz. Veszek egy mély levegőt, aztán becsukott szemmel kiszállok az ágyból. Majd a friss levegő jót tesz a fejemnek és egy kávé a gyomromnak. Talán értékelik, ha ma bemegyek, még akkor is, ha nem épp a megbeszélt időpontra. Könnyedén ki tudok találni akármilyen kis sztorit, hogy miért késtem el, van egy olyan jó tulajdonságom, hogy azt hitetek el az emberekkel, amit csak éppen én akarok. Talán a modellkedés helyett a színészkedést kellett volna bevállalnom. Nem, nem! Talán ahhoz is van tehetségem, de nem hagyok fel a gyerekkori álmommal sem. Már, ha nem közlik velem, hogy pont olyan könnyen vége, mint, ahogyan elkezdődött. Igazából még csak két hónapja kezdtem el stúdióba járni, és még egyenlőre csak ilyen próba fotózások vannak. Bár minden bizonnyal, ha legalább egyszer is úgy mennék el, hogy pontosan odaérek, és, hogy nem szenvedek a másnaposságtól, akkor talán már ez lehetne az állásom is. De nem tehetek róla, ha egyszerűen utálom, hogy nem az a... hűűű... az a pasi fotóz. Egyetlen egy alkalommal találkoztam vele és, hát. Mindegy is, ez igazából nem ide való téma, csak éppen úgy eszembe jutott.
Hosszas töprengés után végre eljutok a fürdőszobáig, és bele ülök a habbal megtelt kádba. Csak el ne aludj, csak el ne aludj! Ezzel biztat egy hang a fejemben...