ˇˇMs. Hawkins élete - coming soon...

Hűha, tesó! Ez igen! Hát mit is mondjak... azt hiszem megleptél. Remélem azért hamarosan személyesen is beszámolsz erről a dologról nekem és akkor majd ellátjuk valahogy a baját annak a féregnek! Nagyon tetszett, ahogyan elmesélted az életednek ezt a szakaszát és mivel ki vagyok én, hogy ne merjelek elfogadni, úgy döntöttem, hogy jó játékot kívánok!
U.I. remélem, hogy tanultál a leckéből és nem járkálsz egyedül sötétben éééés... alig várom, hogy játszunk! *-*

Jessica Hawkins

K.;; valamennyi ;; 3 év;; nope

Az életemben nincs túl sok érdekes dolog, épp ezért csak kiemelnék egy pillanatot, egy éjszakát a 18 évemből amit sosem fogok tudni elfelejteni. Sosem fogok tudni túl lépni rajta, sosem fogok megbékélni vele... Egyszerűen olyan mély nyomot hagyott bennem amit nem tudok kiverni a fejemből. De hogy ne ülj csak ott értetlenül ezért beavatlak a részletekbe.
Nyári este volt én pedig szokásomhoz híven indultam bulizni. Nem túl kihívó, de még is dögös ruhát vettem fel majd elindultam az egyik szórakozóhelyre. Ott a haverokkal jól betéptünk és buliztunk egy jó nagyot. A kedvenc DJ-m és bandám lépett fel, nagyon élveztem az estét, jól kibuliztuk magunkat és énekeltük a bandával együtt a számot. Aztán olyan fél óra elteltével jöttek a zsaruk, hogy már késő éjszaka van - lehetett vagy úgy hajnali fél 3 - és zárják be a szórakozóhelyet, az itt lévők pedig menjenek haza.
El is indultunk haza, szétváltunk mivel külön irányba kell mennünk ha az úti célunk az a bizonyos hely amit az otthonunknak hívunk. Én vettem itt egy házat úgy hogy senkit sem fogok zavarni éjszaka, se az ikertestvéremet, se a bátyámat. El indultam a megfelelő irányba, csak sajnos eléggé sötét volt, én pedig eléggé be voltam tépve.
Bedugtam a fülhallgatót és úgy mentem haza, néha-néha a falnak támaszkodva, mivel már nem voltam túlságosan a toppon. Épp a legsötétebb részen jártam mikor éreztem, hogy valaki hátulról elkapja a karomat és beránt a sötétbe. Próbáltam ellenkezni, de nem nagyon ment, egyszerűen túlságosan be voltam tépve. Iszonyatosan féltem, nem tudtam mit akar, viszont az arcát megjegyeztem. Igaz sötét volt, de valamennyire látszódtak az arcvonalai.
Próbáltam kibújni a szorítása közül, de sehogy sem ment. Letaszított a földre, majd felém magasodott és elkezdett csókolgatni és kibontani a ruhámból. Egyszerűen nem bírtam kiszabadulni és megtette... Megerőszakolt, majd ott hagyott a sötétben...
Másnap egy barátomnál.. Vagy is egy ismerősömnél ébredtem. Carlosnál. Meglepett, hogy nem hagyott ott, hisz az elmúlt években egy fikarcnyit sem foglalkoztam vele, pedig ő mindent megtett annak érdekében, hogy észre vegyem őt. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy most már biztonságban vagyok.