Jessica és Carlos

Jessica  & Carlos

   
Nem gondoltam volna, hogy ilyesmire fog cselekedni, bár nem hiszem hogy gondolkodott, hanem csak a sokk hatása lehetett és ez váltotta ki belőle mindezt. Összekavarodtak az érzései, a gondolatai és ahhoz folyamodott, hogy öngyilkos legyen. Szerencsére idejében kimentettem, csak épp őt hagyta hidegen az, hogy nem alulról szagolja az ibolyát. Nem akarom bántani, éppen elég az, ami épp történik. Szeretem és ez minden, ezen változtatni nem tudok. Megcsókoltam, meglepetésemre pedig...viszonozta. Hosszas csókba folytam bele, percekig abba sem hagytam, majd végül vége lett és jó szorosan átöleltem. Nem eresztettem el, nem hagytam el, ott voltam vele a legvégsőkig.
.....
|Tagged: Jessica Hawkins   | Music: - | Note: Nah, ez lett a legrövidebb XD |

Jessica  & Carlos

   
Életben van, elakarta dobni az életét. Legszívesebben észt vernék a fejébe, hogy felébredjen végre. Elhiszem, hogy nem könnyű csak úgy tenni., mintha nem történt volna semmi, de úgy, hogy öngyilkosságra adja a fejét, az jobb lesz? Neki talán, mert már semmire se lenne gondja. De a többiekre, akik szeretik őt, azokra nem gondol? Szeretnék segíteni neki, hogy csak egy kicsit felejtse el a tegnap este történteket és hallgasson rám.
Kijelentésére,hogy ilyen egykedvűen, nem törődve veszi a dolgokat, feldühít. Nem bántom, de észt kellene verni, abba az okos kis drogos fejébe.
Mellette térdepelek, ő pedig egy szál törölközőben ücsörög  a szőnyegen. Kívánatos, de mégsem teszek semmi olyat, ami pont ide illene, tiszteletben tartok jó néhány dolgot. Helyette, egy olyat teszek, amit már régóta megakartam tenni, de sosem voltam hozzá ilyen közel, most pedig itt van, alig 1 méterrel tőlem. Felemelem az állát és közel hajolva hozzá behunyt szemmel, jó hosszasan finoman megcsókolom!

|Tagged: Jessica Hawkins   | Music: - | Note: - |

Jessica  & Carlos

   
Pizzát akartam rendelni magunknak, de nem tudtam. hogy Jess szereti e egyáltalán. A fürdő elé érve, azonban csak a csend volt a zavaró, így benyitottam és milyen jól is tettem. A lány a víz alá merülve várta a jó atya úristent aki magához ragadja őt és elviszi a senkik földjére. Hát én ezt nem hagyhatom szó nélkül. Kiszedtem a lányt a vízből és éleszteni kezdtem. Nem sokkal később...sikeres volt minden. Életben van.
- Te teljesen megőrültél? Ne dobd el csak így ilyen egyszerűen az életedet! Gondolj a testvéreidre, mit érezhetnek, ha most nem lennél életben! Gondolj rám! - emeltem fel a hangom, mérges voltam és kicsit rémült is. Rémült, hogy elvesztem őt. Tekintetembe könnyek szöktek, próbáltam visszatartani őket, de sikertelenül. Nem tehetek róla, ő az a lány akit nem hagyhatok, meghalni és őrültséget csinálni.



|Tagged: Jessica Hawkins   | Music: - | Note: - |

Jessica  & Carlos

   
Elvette a neki nyújtott dolgokat, majd közölte a lényeget. Ezt nem tudtam,  hogy csak a testvéreivel tartja a viszonyt. Akkor csak rájuk támaszkodhat. Senki másra. Azt akarom, hogy bennem is megbízzon. Nem akarok ártani neki, sose tennék olyat ami a számára ártó, vagy fájdalmas lenne. Megvédeni akarom, szeretni, óvni. Olyan akarok számára lenni, aki ő érte él, egy Hős, aki szebbé teszi a napokat számára. A reggeleket, az estéket. Nem akarom többé sírni látni. Majd elvonult a fürdőbe. Mit kellene hamar összedobnom, ami még laktató is? Pizzaszállító? Igen, a pizza laktató. De ő melyik fajtát is szereti? Na gondolkozzunk csak egy kicsit. Azt biztosan nem, mert azt én szeretem. De mi van ha nem is szereti a pizzát? Most menjek és kérdezzem meg tőle, milyen feltéttel szereti, vagy hogy egyáltalán szereti e a pizzát? Hol is van a pizza kiszállító száma?
Az ajtóm elé lépek, kicsit túl nagy a csend, hagyom a francba a szállító számát és gyors léptekkel megindulok a fürdő irányába, az ajtó előtt megállok és hallgatok. Piszok nagy az a bizonyos marha nagy csend, még feltűnő is egy kicsikét. Kopogok.
- Jess. - várok pár pillanatot, de mivel a csend továbbra is az uralkodó odabenn, benyitok és szememet a habos kádra vetem. Ugye nem?
Dehogyisnem. Idióta. Hamar odaérek, leszarom, hogy meztelen és felhúzom a felszínre, majd kiszedem a kádból és lefektetem a szőnyegre. Igen arra, nálunk a fürdőben is van szőnyeg, mily meglepő ugye?
Lélegzés? Akad, alig. Sok vizet lenyelhetett. Oké, akkor jön az elsősegélynyújtás alap pillére. Meztelen, de ez most nem érdekel. Mellkasához teszem a kezem és 1,2,3,4,5,6,7, hamar a tüdejébe préseltem párszor a levegőt, ezt kétszer elismételtem egymás után, nem hagyhatom hogy csak így eldobja az életét.
- Ne csináld ezt velem kérlek! JESS!!!



|Tagged: Jessica Hawkins   | Music: - | Note: - |

Jessica  & Carlos

   
A mai napon nem hagyom magára, nem hagyom, hogy elmenjen innen. Nem, nem azért mert hogy akaratos vagyok, hanem azért, mert aggódok, miatta, érte. Nem tudnám elképzelni a világomat nélküle. Ő érte igenis érdemes élnem, még ha ő nem is látja így a dolgokat. ahogy én. Elhúzódik tőlem, mondandójára pedig elmosolyodtam, állát felemeltem, hogy nézzen bele a szememben.
- Tudod, ismerhetnél már. Egyik fülemen be, a másikon ki. Nem adom fel. - majd megsimogattam a megtört arcát és felkeltem. A szekrényben kutakodtam, majd egy törölközőt nyújtottam neki. Majd egy másik szekrényből pedig pizsamának valót, majd tudattam vele.
- Nem engedlek haza. Felhívom a szüleidet, hogy ne aggódjanak érted. Jó helyen vagy! - mosolyodom el szelíden, majd folytatom.
- Indulj és fürödj le, addig készítek valami kaját. Mihez van kedved? Mit ennél?



|Tagged: Jessica Hawkins   | Music: - | Note: - |

Jessica  & Carlos

   
Mondandómra igazat ad, ha más lett volna ott és nem én, akkor most nem lenne itt. A gyógyszert átadtam neki, amit be is vett, én pedig átöleltem. Nem taszított el, nem küldött el melegebb éghajlatra. Szüksége volt rám. Nekem pedig ő rá.
- Szeretlek Jess. - motyogom alig halhatóan, de talán ő megérti. Amióta megláttam, próbáltam meghódítani őt, de őt nem érdekeltem. És most egy ilyen helyzetben elmondtam az érzéseimet. A nyakához bújtam, szorosan öleltem magamhoz, érezni akartam őt. Azt akartam, hogy ez a pillanat, örökké tartson. Simogatni és nyugtatgatni kezdtem, szomorúan meredtem magam elé, miközben ő kifakadt.
- Most már biztonságban vagy. - feleltem neki, miközben újra és újra magamhoz vontam, öleltem, simogattam, a nyakához bújtam, majd a haját simítottam végig.
Jessyt megakartam hódítani, bármeddig is tartott volna, az se érdekelne, ha még 8 év múlva  se kellek neki, de türelem rózsát terem, akármeddig is tartana a szívét, a kezét meghódítani, nekem ő a legfontosabb. A történtek után nagyobb szüksége lesz rám, ebben biztos vagyok.


|Tagged: Jessica Hawkins   | Music: - | Note: - |

Jessica  & Carlos

   
Jess megköszönte a segítségemet. Ez az első alkalom, hogy kedvesen szól hozzám, vagy hogy egyáltalán így szól hozzám. Ez a szívemet lelkemet megtöltötte boldogsággal.
- Érted, bármit megtennék. - pillantok rá, szerelmem a sírás közelében jár, majd a fürdésről érdeklődtem, ő pedig teljesen félre értett.
- Egy kicsit talán, de nem úgy értettem. - magyaráztam ki amennyire akartam a dolgot, ahogy figyeltem őt, láttam rajta, hogy kicsit már lent van nagyon, ki kell adnia magából mindent, hogy egy kis nyugalomra találjon.
Felálltam és kihúztam egy szekrény fiókot, kutatni se kellett nagyon találtam egy levéllel fájdalom csillapítót, egy szem volt benne. Volt egy kis ásványvíz idebent, italos pohárba kitöltöttem és azt nyújtottam felé a gyógyszerrel, majd visszaültem és figyelemmel kísértem. Kérdezem meg tőle, felismerte e az alakot, vagy ha legközelebb meglátná felismerné e? De ezzel csak azt érném el, hogy felzaklatom még ennél is jobban. De ki kell adnia magából a felgyülemlett sokkot.
Felálltam és közelebb léptem felé, letérdeltem az ágyra és átöleltem jó szorosan, egyik kezem a haját simogatta, a másikkal a hátát. Majd csendben hallgattam végig mindazt amit ezután fog tenni. Szeretem őt, sosem gondoltam volna, hogy valaki így cserben hagyja.


|Tagged: Jessica Hawkins   | Music: - | Note: - |

Jessica  & Carlos

    Az éjszaka lassan telt, minden perc maga volt az a bizonyos egy óra. Utáltam. Keserűség vájt belém, mikor arra gondoltam, nem voltam ott, hogy megvédjem Őt. De...jól van, úgy ahogy, annak örülök, hogy életben van. Nem tudnám elképzelni a világom úgy, hogy ő már nincs többé, nekem ő jelenti a világot. Még ha ő át is néz rajtam és messziről leszarja az érzéseimet... Végre felébredt, nincs jó passzban, látszik rajta, rám pillantott, majd köszönt. Legalább nem küldött el melegebb éghajlatra, ez már egy jó pont.
- Szia. - köszöntöm én is, hiszen jobban aggódtam érte, mint hogy előrébb hozzam a köszönést. Én marha. Nem akarom felhozni azt a témát, majd ha ő beszélni akar róla, elmondja.
- Hozhatok valamit? - érdeklődöm, majd eszembe jut, hogy senki sincs itthon, anyám dolgozik, öcsém pedig vizsgázni ment, vagy még nem oda igyekezett el reggel.
- A fürdő a folyosó végén jobbra találod, ha elszeretnél menni, tusolni, de ha szeretnéd, elkísérlek. - ajánlom fel neki a segítségem, hátha a fürdés segít jobban kijózanodni.
- Ha bármiben a segítségedre lehetek, szólj bátran, nem harapok. Nagyot. - mosolyodom el ismét, majd hamar levakarom magamról a vigyort és figyelem. Nem akarom, hogy azt higgye, élvezem a helyzetet.
Ami azt illeti, csak azt az egy részét élvezem, hogy a szobámban van. Az előzményre pedig gondolni sem akarok, mert elfog a tettes iránti gyűlölet.

|Tagged: Jessica Hawkins   | Music: - | Note: - |

Jessica  & Carlos

   
Hazamenni nem akarok. Az öcsém holnap vizsgázik, de kit érdekel, majd valamikor hazakecmergek. Bár, az estémet nem úgy képzeltem el, hogy pont azt a lányt találom a földön megerőszakolva, akit szeretek. Törékeny teste, meggyötörve hevert a hideg talajon, nézni is borzalmas volt. Nem hagyhattam ott, akármennyire nem önmaga lehet. Nem veszíthetem el, neki élnie kell, mosolyognia. Óvatosan felkaptam az ölembe és elvittem haza, gyalog, közben pedig figyeltem az arcát, a lélegzetét. Haza vittem. Már sötét volt, aludt a kis családom, nem kapcsoltam villanyt a folyosókon, már ismertem a járást a sötétben is. A szobámban felkapcsoltam a villanyt, letettem a hölgyet az ágyra, majd becsuktam az ajtót. Először nem is tudtam mit tegyek. De aztán levettem a cipőjét és kényelembe helyeztem az ágyamon. Mozgatni nagyon nem akartam, az állapota miatt, így leültem és vártam a reggelt. Néha, pedig a homlokára tettem egy kis vizes borogatást. Aggódtam miatta, még úgy is, hogy nem ugyanazokat az érzéseket táplálja felém, amit én iránta, nem tehetek róla, szerelmes vagyok. Reggel kinyitotta a szemét, bár már nem reggel volt, hanem délelőtt 10 óra, aggódva, mosolyogva hajoltam hozzá közelebb, felsegíteni őt ülő helyzetbe, nem kérdeztem semmit, láttam rajta a fájdalmat. Csak egy apró mosolyt eresztettem felé.
- Kérsz valamit? - érdeklődtem, miközben a tekintetében matattam sajátommal. Nem tudom mit fog leművelni, de itt vagyok, hogy lenyugtassam.


|Tagged: Jessica Hawkins   | Music: - | Note: Kezdésenek kicsit gyér |